2010. szeptember 7. 04:51 (CEST)
Üdvözlünk!
A kezdetek kezdetén mélységes sötétség lüktetett, a Kozmikus Anyaméh puha ölelésében pihent a megnyilvánulatlan. Majd az ŐsKáosz-Anya méhe összehúzódott és megszületett az Istennő és Vele a Szépség és a Ragyogás. Az Istennő táncolt és tánca gyönyörrel áldotta meg a létezés szövetét. Az Istennő tánca előhívta a szelet és az Istennő ujjai finom lebegésével összesodorta a szelet. Megszületett a Kígyó, aki tüzes szenvedéllyel tapadt az Istennő táncára. A Kígyó tüzes lángokkal kúszott fel az Istennő szépséges lábain, összetapadva táncoltak és a gyönyör hullámzásában az Istennő ráismert az Istenre, társára és szerelmesére. Az Isten ágyékából kipattanó szikra megtermékenyítette az Istennő ölét és az tovább táncolt, léptei szétválasztották Ég és Föld vizét, léptei nyomán sziget született. Ezen a szigeten szülte meg az Istennő a világtojást, amelyet együtt melengetett szerelmesével, akit egykor Kígyóként ismert. Az Istennő táncolt a tojás körül, szépsége igézte az Istent, szerették egymást és szerelmük a tojást felrepesztette. Megszülettek a csillagok, bolygók, a Föld, annak minden teremtménye, megszületett a Nő és a Férfi. Istennő és Isten gyönyörködött a szerelmük gyümölcsében, táncoltak és szerettek tovább, táncuk lépéseit és szerelmük gyönyörét megtanították a teremtményeknek, és a Nőnek és Férfinak is. Ők táncolni kezdtek együtt a Megnyilvánulttal és szerelmük egyre többet hívott át a Megnyilvánulatlanból. (Pelaszg teremtés-mítosz alapján írta Veres Kriszta, Avalon Papnője)
Légy áldott te, aki itt jársz és visszaemlékszel az Istennőre, a Szépségre, Harmóniára és Gyönyörre, a táncba belefeledkező Istenre, és a Szerelemre, az Univerzumunk lüktető életerejére. Légy áldott és emlékezz a táncra, melynek ritmusát ünnepli a Teremtett Világ, a fák, a csillagok, a fűszálak, kövek, állatok, vízcseppek, a Nő és a Férfi. Hívunk! Emlékezni a táncra, a szerelem szentségére, hogy lépteink tapinthassák a Láthatatlant és eggyéváló mozdulataink LÁTHATÓVÁ tegyék azt. Áldás.
